Ság hegyi vulkán és borospincéi

Ság hegy

„Pipál a vén Sághegy/füstölög magába’/Félrecsúszott már rég/ékes koronája.”
Illusztrálja Szakály Dezső-A sági bor című versében Kemenesalja közepén fekvő, a kőfejtés csonkítása óta is méltóságteljesen magasodó tanúhegyet. Nem csupán kedves emlékek jutnak eszembe gyerekkoromból a hegyen töltött időkről, hanem Salvador Dalí, Spanyolország leghíresebb szürrealista festő szavai: Nem az a festő, akinek ihlete van, hanem, aki másokat inspirálni tud. Engedjék meg, hogy megszemélyesítsem magát a hegyet, és azt mondjam, egy igazi festő, múzsa, ihlető, megannyi legenda, álom, terv és természetesen finom bor megszületésének melegágya.

Festő, aki több millió évvel ezelőtt vulkánként rombolt és újjáéledt, hogy később értékes bazaltjával támogassa a környék felépülését. Festő, aki ihletet ad nap, mint nap a barangolóknak, természetjáróknak, híres íróknak, művészeknek, és olyan filmben mutatja meg értékeit, mint az Eragon, vagy egy cseppnyi Japánt varázsolva hallhatjuk szívdobbanását a taiko dobokon keresztül. „Sagweinerként” ismert gyógyító boráról nem is beszélve! Lássuk, milyen érdekességek derülnek ki Kemenesalja gyöngyszeméről, a Ság hegyről!

Ság hegy

Miről tanúskodik?

Miről is tanúskodik ez a bizonyos „tanúhegy”? Amit a jelenkor tudósai állítanak, az 5 millió évre tekint vissza. Egykoron a Pannon tenger hullámai fodrozódtak a területen, amit a változó éghajlat felszínformáló hatásai, illetve a fölkéreg-mozgások alakítottak, létrehozva a Balaton-felvidék és a Déli-Bakony, akkor még működő vulkánjait, köztük a mai nevén ismert Ság hegyet. Szemtanúja volt a kitörő vulkán hömpölygésének, a jégkorszak viszontagságos éghajlatának és az ember tájalakító tevékenységének.

A geológusok által felfedezett információkon kívül, a Ság-környéki öregek egy egészen más nézőpontra hívják fel a figyelmet a hegy kialakulását illetően. A legenda így szól: „Egyszer Lucifer, az ördögök fejedelme tüzes lovával vágtatott végig a Kemenesen, az erdős, sík, gyönyör vidéken. Igen megtetszett neki a táj. Szeretett volna gyönyörködni benne, hogy ült helyében láthassa be az egész vidéket. Megparancsolta hét ördögének, hogy hordjanak össze sok követ, építsenek hegyet. Az ördögök széjjelrebbentek, hét nap és hét éjjel megállás nélkül hordták a követ. A hetedik nap éjjel Lucifer már belátta az egész vidéket. Belefújt a sípjába és lekiáltott az ördögöknek, hogy hagyják abba a kőhordást. Erre az ördögök, ahol érte őket a parancs, kiöntötték a kötényükből a követ és felszaladtak Luciferhez a hegyre. Így keletkezett a Ság hegy, és a Kemenesaján lévő hét kisebb halom.”

Nos, ha a kedves Olvasó ennél többet szeretne megtudni a földtörténeti korokról, a kialakulás fázisairól, vagy csak érdeklik a vulkánok, meleg szívvel ajánlom a Ság hegy lábánál található Vulkánpark Látogatóközpont épületét. A 2013-ban megnyitott látogatóközpont egyedülálló turisztikai látványosság nem csak a környéken, hanem egész Magyarországon is.

Ság hegy

Legendák

Nos, ha már előhozakodtam Lucifer mondájával, tudják-e milyen legendák fűződnek még a helyhez? Az első történet visszanyúlik egészen a középkorig, amikor még Ságsomlónak nevezték a hegyet. Ha hihetünk a szóbeszédnek egy bedőlt vár maradványai voltak fellelhetőek akkoriban, amit maga II. Vak Béla király építtetett. A történet szerint “Vak Béla királyunk megbízta kincstárnokát, hogy építsen várat a Ságra. Noha a pénz egyre fogyott, az csak nem akart elkészülni. Megelégelve ezt, a király elhatározta, hogy odautazik. Ravasz kincstárnoka körbe-körbe vezette a vak királyt az elkészült rövidke várfal mentén. Az uralkodó egyre dühödtebben kérdezgette, mikor kerülik már meg a várat. – Óriási ez a vár, nagyjóuram! – válaszolta a kincstárnok. Erre a király megátkozta a várat, mire az addig elkészült fal is leomlott. Ezért nem készült el soha a királyi vár a Ság hegyen.”

Második legendánk a „Királykő” nevű szikláról szól, ami jelenleg a Kis-Somlyó legmagasabb pontján található, gyönyörű kilátást biztosítva a Ság hegyre. Emléket őrizve a történetnek, a sziklaképződményen ez a felirat olvasható: „A tatárok elől menekülő királyunk IV. Béla 1242 év tavaszán kis csapatával e helyen tartott rövid pihenőt. A környék népe azóta Királykőnek hívja e kősziklát.”
A harmadik történet jó ideig a barlangászok érdeklődését keltette fel a Ság hegy tanulmányozása iránt, ugyanis több forrás alapján következtetve, egy barlang szolgált menedékül a tatárjárás, a török dúlás, és a Rákóczi szabadságharc idején. A barlangot több néven emlegették, mint Vas Pál lyuka vagy Vas Pál kapuja, a szájhagyomány szerint egykoron ott élő szerzetes nyomán. Ma már Kis János prédikátor írásos emlékezetéből tudjuk, hogy a Ság hegy déli oldalán valóban létezett a barlang, ám 1914-ben a kőfejtés áldozataként örökre megsemmisült.

A 20. századi bazaltbányászat következményeiről megoszlanak a vélemények. A „tábor” egyik fele, a bányászat által okozott sebeket látja, a megskalpolt, elhordott, környezetében megkárosított Ság hegyet. Az biztos, hogy Eötvös Loránd geofizikai kísérletét nem tudta volna elvégezni a lebányászott hegyen. Szerencsére 1891-ben még tökéletes, szabályos formájában pompázott, így sor kerülhetett a híres torziós inga változatának méréseire, ami mérföldkőnek számított a fizika és a tudomány világában.

Az érem másik oldala a geológiai felfedezések előnyeit, a hely mostani arcának különlegességét fedezte fel. Ilyen például az Ataru Taiko néven ismert ütőegyüttes, akik a kráter igazán egyedülálló akusztikájában láttak lehetőségeket. 2015-től hagyományőrző céllal megrendezésre kerül minden évben, a Kráter koncert. Amikor megszólalnak a dobok, a keleti kultúra és a japán dobművészet megelevenedése mellett, a hegy több millió éve dobogó szívét halljuk lüktetni. Volt szerencsém a koncerten részt venni, és elmondhatom, hogy fantasztikus élmény! Hasonló potenciált látott meg Stefen Fangmeier filmrendező, amikor úgy döntött, itt forgatják az Eragon című film kulcsjelenetét.

De vissza a bányászathoz. 1909-ben alapították a Sághegyi Bazaltbánya Rt.-t, és 1911-től egészen az 1950-es évekig (kapaszkodjanak meg) 1,7 millió vagon bazalttól szabadították meg a tanúhegyet. A kőkészlet kimerülésével már többe került a bányát üzemeltetni, mint amennyi hasznot hozott, végül 1957-ben végleg bezárta kapuit. Bár, amit lehetett lebontottak és elszállítottak, a bányászat nyomait még ma is felfedezhetjük barangolásaink során. A hegy virágzása, a környezet újraéledése elkezdődhetett, majd 1975-ben tovább folytatódhatott, amikor oltalmat kapott az Országos Természetvédelmi Hatóságtól. Ma Magyarországon a legkisebb tájvédelmi körzet az Őrségi Nemzeti Park fennhatósága alatt.

Ság hegy

Látványosságai

Ha az Olvasó nem csak a természet szépségében gyönyörködne, egy-két látványosságot a figyelmébe ajánlanék! Amint azt már említettem a Ság hegy lábánál a Vulkánpark izgalmas, interaktív bemutatóval várja a látogatókat. Feljebb haladva, a tanösvény részeként információs táblák segítik jobban bemutatni a környék növény és állatvilágát. A Ság Vulkánösvény is szabadon bejárható, ahol a hegy keletkezéséről olvashatnak az odalátogatók.
A bányászat hagyatéka a Sághegy Fogadó, és a Sághegyi Múzeum. Előbbi a bányaigazgató villája volt egykoron, 1968-ban újították fel, utóbbi pedig transzformátorházként funkcionált és 1977-re alakult át múzeummá. A Fogadó melletti emlékoszlop Eötvös Loránd itt végzett munkásságát idézi fel.
Adakozás és az akkori bányatulajdonos jóvoltából, 1934 óta magasodik a Trianoni emlékkereszt. A maga 19 méterével az ország legnagyobb trianoni emlékműve. Véleményem szerint nem kihagyható a kráter völgye, annak bazalt kövei, mint látványosság. Gyermekkoromban szinte hagyomány volt, a környéken és a helyiek körében is, hogy az apróbb kövekből neveket, alakokat raktunk ki. Legközelebbi odalátogatásunkkor lázas keresésbe fogtunk, vajon ott van-e még az alkotás. Ki tudja, talán Önökben is felébred a gyermekszellem!

Növényzetét tekintve szárazságtűrő fajokkal találkozhatunk. Bár a bányászat nem épp kedvező hatást gyakorolt a gazdag élővilágra, azért a természet kitartóbb, mint azt az ember gondolná. Az 1877-ben feljegyzett fajok legnagyobb része 1974-ben is fellehető volt. Állatvilága inkább a melegebb éghajlatot kedvelő fajokból áll, mint például a fürgegyík vagy a rézsikló. Különböző csiga-, lepke-, és bogárfajokra bukkanhatunk. Említésre méltó a gyászos cincér, hiszen sokáig azt hitték, hogy kihalt Magyarországon. Madárvilága változatos, emlősök közül inkább a kisebb testűek jellemzők, ilyen a mezei nyúl, az erdei pocok, esetleg a róka. Én nagy valószínűséggel véletlenül futottam össze egy őzzel, aki a hegyoldalról szinte teljesen váratlanul bukkant fel, felém szaladva. Versenyt rendezhettünk volna, melyikünk ijedt meg jobban. Azóta is rejtély számomra hogy futott fel a meredek hegyoldalon.

Ság hegy

Szőlészete és bortelmelése

Szó esett geológiai adatokról, történelemről, élővilágról, látnivalókról. Mindez önmagában felejthetetlen élményt nyújthat, ám, ha a Ság hegyről beszélünk szinte kötelező beszámolni a környék szőlészetéről és bortermeléséről. Persze a leírtak fel sem érnek a személyes tapasztalathoz, ezért mindenképp meg kell kóstolniuk a híres savanykás, gyümölcsös ízű sági bort!
Előkerült leletanyagokból tudjuk, hogy a Ság hegy már a római kor előtt is lakott és művelt terület volt, ahol foglalkoztak a szőlővel. A helyi szőlőgazdálkodás és borászat mérföld kövét azonban egy 1743-ban kiadott szigorú rendelkezés jelentette. A „Sági Hegységnek Törvényei” 12 pontjában a sági bor, akkor már világhírű nevét volt hivatott megvédeni. Ez a jogszabálygyűjtemény ma a Néprajzi Múzeumban található.

Ahogy magáról a Ság hegyről, úgy értékes szőlőnedűjéről is keringenek mendemondák. A Habsburg-udvarban terjedt egy hiedelem, miszerint a nászéjszakán elfogyasztott sági bor, fiú trónörököst biztosít a családnak. Máshol azt állítják ez a bor a somlói juhfark volt, nos, nekem nem tisztem eldönteni mi az igazság. Viszont azt hivatalos lejegyzés bizonyítja, hogy Otto van Bismark kancellárnak kedvelt itala volt a sági. Tőle származik a mondás: „A sági bor, gyógybor!” Tudniillik a vaskancellár gyomorbajjal és étvágytalansággal küzdött, s miután megkóstolta a sági bort, onnantól nem volt panasz az étvágyára. Ezekben az időkben szerte Európában „Sagweiner”-ként árusították a patikákban, vesetisztító, gyomorjavító és étvágyfokozó hatása miatt.
A bor kedvező élettani hatását Richard Bright angol orvos és geológus is elismerte.
Sajnos az eredeti szőlőtőkék nagyrészt már nem fellelhetőek, az 1900-as évek elején ide is elért a filoxéra nevű szőlőtetűinvázió, majd a bányászat sem kedvezett a szőlőtermesztésnek. Mára a nagyobb birtokok felaprózódtak, csupán magánjellegű termesztés és értékesítés folyik.

Kedves Olvasó, történetünk ott ér véget, ahol elkezdődik, így visszatérek Szakály Dezső- A sági bor című verséhez. Ám mielőtt idézném sorait, elmondanám ki is volt Dezső bácsi, akit Kemenesalja neves személyeségei között tartunk számon. Szakály Dezső az 1930-as években volt ismert a környéken, mint tanító, művész, író, szenvedélyes szőlősgazda és borász. Szerepelt a Magyar-, Győri és a helyi Rádió műsoraiban. Hagyománytisztelő emberként nem is volt olyan könnyű bejutni pincéjébe, hiszen 1937-ben szőlőbirtokaival együtt megtartotta az előző tulajdonos jó szokását. Talán még a pincegazdák tudnak mesélni a híres „üregivás” hagyományáról, ami a következőt jelentette: Amikor idegen érkezett a pincéjéhez, megállította az ajtóban, teleöntött egy korsót – mely 4 dl jó sági bort tartalmazott – s felajánlotta barátságát. S ha a vendég kiitta a korsó tartalmát, beengedte, ha nem, azt mondta: „Édes öcsém, kívül tágasabb!” Dezső bácsi 1979-ben szenderült örök álomra, nem tudom hagyományát folytatták-e, de műveinek sorai örök emlékezetet nyújtanak az utókornak:
„A sági bor tehát/ szelídített láva,/ezért nem bírja el/sokaknak a lába./De, mivelhogy forr benne/ mégiscsak a láva/ ezért lett, ezért lesz/ sokak orvossága.”